Hajnalban volt pontos az e havi Telihold, ami érdekes energiákat hordoz, mert amit jelez, amire lehetőséget teremt, az nem egyértelműen adott számunkra, hanem csak piszkál minket, és ránk bízza, hogy kezdünk-e vele valamit…

A tér-idő pillanat alapján ez az időszak még mindig, vagy megint a kommunikációról, önkifejezésről szól, végre mozgékony, aktív periódust hoz, a dolgok beindulnak, fontos a kapcsolatteremtés, a társaság, a mozgás – akár sport, akár kirándulás, akár utazás formájában – és még költözést is hozhat.

Mivel a Merkúr mozgását most pár hétig hátrálónak látjuk, ezért érzékelhetjük azt, hogy mind a kommunikáció, mind a mozgás valamilyen szempontból hátráltatva van, mennénk, beszélnénk, csinálnánk, de mégsem úgy megy, ahogy szeretnénk. A beszélgetésekben, tárgyalásokon lehetnek félreértések, egymás melletti elbeszélés, pontatlanságok, nem jutunk egyről a kettőre. A szerződések, megállapodások hibásak, késlekedik az aláírás, mindig kiderül valami új információ, egy részlet, ami hiányzik, vagy nem egyértelmű. Programokat tervezünk, de meghiúsulnak, vagy a tervezettől eltérően valósulnak meg, stb, stb.

Ezek az elakadások arra mutatnak rá a külvilág által, hogy érdemes belül is okosan, ésszel, értelemmel megvizsgálnunk, hogy bennünk hol van elakadás, félreértés, ha mozdultunk is, miért nem abba az irányba tettük, amerre terveztük… Visszatérhetnek régi helyzetek, emberek, régi gondolatmenetek, amik ismétlődnek, és amelyek rávesznek minket arra, hogy visszatekintsünk a múltba, és újraértelmezzük magunkban azokat a helyzeteket.

Nagyon erőteljes az az irány, hogy feltárjuk a múltbéli – akár előző életbeli – elakadásokat, sérüléseket, a felszín alatt lévő dolgokat felszínre hozzuk, megvizsgáljuk részleteiben az okokat. Viszont az igény ellenére bizonytalan, hogy valóban le tudunk-e menni a dolgok legmélyére, vagy csak kapirgálunk továbbra is a felszínen.

A mélyre menés hozná meg az igazi változást, a megújulást, az szabadítana fel, ha a valódi igazság jönne elő, de valamiért nehéz most ezekre a dolgokra ráérzékelni, nem biztos, hogy megcsináljuk, lehet, hogy nem vagyunk képesek az igazság fájdalmát elviselni. A szándék ott van, hiszen tudjuk, hogy ez kell a megoldáshoz, de az akarat lehet, hogy elfolyik, és csak gondolat marad, még akkor is, ha érezzük legbelül, hogy a mélyben kell keresgélni, ott van mindennek a gyökere, és a feltárás óriási átalakulást lenne képes hozni az életünkbe. Kitisztítaná a lelkünket, és a mindennapjainkat is megkönnyítené.

Ami segíthet, és az eredményt meghozhatja, ha olyan módszerrel nézünk rá az elakadásokra, ami kevésbé megfogható, nem földi, racionális, és a megértés mellett megélni tudjuk, mert a tapasztalás lesz az, ami a rálátást valóban megadja nekünk. A mostani energiák annak kedveznek jobban, hogy ezt ne egyénileg, hanem csoportban vagy közösségben próbáljuk megtenni, mert a kulcsmondatok, a feloldást segítő élmények onnan érkezhetnek meg. A régi dolgok újrakeretezésében itt a lehetőség felfedezni, teret adni a máshonnan, más személytől, más közegből, más világokból, érkező gondolatoknak, információknak, és át is kelni valamilyen másik világba, pl. utazni (hétköznapi és spirituális szinten is), vagy költözni, megtalálni a saját, vágyott világot, a saját otthont, akár a saját „igazi” családot, közeget.

A jövőnk bevilágítja a múltunkat, mert a múltat fel kell dolgoznunk a lelkünkben ahhoz, hogy el tudjunk mozdulni, az állóvizet felkavarhassuk, vagy legalább belenézhessünk ebbe a vízbe, és meglássuk, mi az, amit tükröz jelenleg, hiszen csak a részletek összerakásával, helyretételével lesz elérhető a célunk. Kérdezzük meg ősztinén magunktól: kit is szolgálunk most, kiért és miért is hozunk áldozatot nap mint nap? Vajon az, amiért dolgozunk, az aktuális-e még, vagy a lelkünk már másik irányt venne? A fogadalmainkat nem kellene-e már feloldanunk? És helyette saját magunknak ígéretet tennünk arra vonatkozóan, hogy a boldogságot választjuk a magunk érdekében…

💜

Kategória: Asztrológia

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.