Amikor valami feszít, stresszben tart, nem enged, nem tudsz tőle / belőle szabadulni, és ez már régóta így van, akkor hiába tudod, hogy be kellene fejezni, ideje lenne letenni, hogy csak visszahúz, hogy mérgez, hogy megkötöz, hogy leblokkol, egészen addig nem fog menni, amíg el nem éred azt a pontot, amikor megérkezik egy belső bizonyosság: elég volt, vége van.
Hogy ez mikor, minek a hatására következik be, azt nem tudod befolyásolni, még akkor sem, ha sokan ezt ígérik… esetleg tudnak segíteni abban, hogy a folyamat érjen, haladjon benned, de a végpontot nem hozhatja el akarattal, vagy varázslattal senki. Még Te sem.
Egyszerűen megtörténik. Összefutnak a szálak, az idő megérik, a minőség megváltozik, anélkül, hogy erőlködnél, hogy valójában döntöttél volna, hogy nagy levegőt vettél volna egy végleges lépéshez. Nincs nagy drámai történés, csupán megérkezik egy utolsó hajszálnyi rezdület. Átkattan valami, és onnan új időszámítás kezdődik.
Szinte tapintható a pillanat, amiben megszűnnek a kínzó gondolatok, a fájdalmas érzések, gyakran a test jelzései is. Csak jön egy könnyülés, a régi elszáll, mint egy fuvallat, és biztosan tudod legbelül, hogy új útra léptél és nem fordulsz vissza.
Nóri
0 hozzászólás