A Napforduló előtt indult a jelenlegi holdciklus, aminek a közepére értünk: most teljesedik ki a Telihold, a Hold és a Nap szembenállása. Ez a ciklus csúcsa, beérik, ami elindult, majd lebontódik, mint amikor a hullám a fejed fölé csap, majd elhalkul.
A legutóbbi Újhold – ha nagyon általánosítani és egyszerűsíteni akarom – a női-férfi-párkapcsolati témákat mozgatta leginkább, és indított el egy hullámot nagyon-nagyon mélyről. (Persze másról is szólt, ha elolvasnád, itt találod: https://harmonialabor.hu/ujhold-2025-12-20/)
Akkor még nagyon intenzív volt, a fodrozódás pedig napról napra csendesült és mostanra a víztükör valamennyire kisimult.
Még a múlt és jövő között ingadozhat az, aki érintett, de a gyógyulás, a változás útjára lépés megtörtént.
Valamilyen formában érezhető egyfajta lendület, a szebb jövőbe vetett hit, ami egy áttörés ahhoz képest, hogy eddig csak a hullám alatt a vizet nyeltük, és a kilátástalanság vagy bizonytalanság ölelt körbe minket.
Megnyugodtak a kedélyek, megszülethettek véglegesen döntések, letisztult a jövőkép, kimondásra kerülhet stabilan, magabiztosan, ellentmondást nem tűrően, hogy hogyan és kivel/mivel megyünk, vagy éppen nem megyünk tovább.
Megerősödnek azok a választások, amelyek alatt biztos a talaj és stabilan lehet rá építkezni, akik pedig most nem tudnak közös magot ültetni, együtt alapozni, ott nem biztos, hogy elegendő a remény, a vágy, a terv, a kitartás, a ragaszkodás, mert most kell beleállni abba, oda, amit közösen, egymásban bízva, a másikra támaszkodva közösen létrehozhatunk.
Már nem az a kérdés, hogy kiállunk-e magunkért, meghúzzuk-e a határokat, igent mondunk-e önmagunkra és nemet arra, ahogyan már nem akarunk élni. Eljutottunk oda, hogy akinek helye van, az velünk tart, akinek nincs, az pedig lemarad, és ez pont így lesz jó.
0 hozzászólás