Félni ugyanannyi energiába kerül, mint hinni

Ismeritek a fenti mondást?

Félelemre, stresszre szükségünk van, hiszen egy olyan stresszreakció, ami segít „menekülni, vagy futni”. Ha nem kapcsolna be ösztönösen bizonyos helyzetekben, akkor sérülnénk, nem tudnánk magunkat védeni, ez régen az ember életébe is kerülhetett.

Vegyük végig képzeletben a klasszikus példát, hogy megjelenik a fenevad, az ember gyomra ösztönösen összeugrik és futni kezd, vagy keres egy botot és üt, vág, támad, vagy éppen lefagy és megmerevedik, mert bizony ez is lehet egy reakció, és hát lesz, ami lesz…

Itt lépjünk egy nagyot, túl vagyunk a dolgon, nyugalmi állapotba kerültünk, próbáljuk „kiheverni” az eseményeket, megtörténik a visszarendeződés. Tulajdonképpen ilyenkor tudjuk rekonstruálni, hogy mi is történt, lelassítani, végigvenni a folyamatot, feldolgozni, és ezáltal újra egyensúlyba kerülni.

Amikor valaki állandóan olyan körülmények között van, amiben akadályozott, hogy az egyensúlyi helyzet visszaálljon, a szervezet tulajdonképpen folyamatosan terhelt állapotban van. Ha úgy érzi, hogy bármelyik pillanatban menekülnie, támadnia, vagy védekeznie kell, akkor egy állandó készenléti állapotot tart fenn. Ezek a helyzetek lehetnek munkahelyi körülmények, de olyan párkapcsolat is, ahol mindig figyelned és reagálnod kell szavakra, mondatokra, tettekre, stb.

Ilyen állapotot saját magunknak is tudunk generálni… pl. amikor folyamatosan azzal foglalkozol, hogy mi fog rosszul elsülni, mi van, ha ez meg az történik, mi lesz, ha kirúgnak, mi lesz, ha elhagynak, mi lesz, ha rosszul reagál a másik, és még sorolhatnám. Amikor egyből a negatív végkifejlet jut eszedbe a szintén lehetséges sikeres végeredmény helyett…

Most abba nem megyek bele, hogy ezeket a félelmeket belülről milyen séma, minta mozgatja, inkább azt lássuk meg, hogy a normálisnak számító zsigeri reakciók mellett az ember öntudatlanul beleteheti, vagy benne tarthatja magát ilyen állapotokban napokig, hetekig, akár évekig.

A folyamatos félelem, izgulás fenntartja a készenléti állapotot, és még ha el is tűnik ideig-óráig, a háttérben folyamatosan terheli az egyént. Persze vannak előnyei is, hiszen aktívan tart, bizonyos szempontból jó is lehet, mert nem tud nyugton hagyni, „leülni”, ebbe a részbe sem mennék bele most…

Ebből viszont pont a következő stádium hiányzik: a nyugalmi állapot, ami segíti a feldolgozást, a visszarendeződést. Ilyenkor lenne lehetőség arra, hogy visszavedd az irányítást az öntudatlanul működő részektől és regenerálódj is. Ha ezt tudatosan megteszed, akkor van esélyed az újabb spirálból alkalomról alkalomra könnyebben kiszállni, vagy kilépni akár a teljes körből is.

Mi köze van ennek a hithez?

A félelmeid okának megértéséhez, feldolgozásához számtalan technika létezik, amit egyedül vagy segítővel is tudsz használni. Mégis, talán az egyik legjobb instant módszer az, hogy amikor nyakon csípted magadban a félelem, a gyomorideg, a stressz érzését és az ezzel kapcsolatos gondolatfolyamot, akkor megfogalmazod hangosan, hogy mi is ez, és azonnal átfordítod az ellenkezőjére, vagyis nem a félelmeidet, hanem a hitedet, a pozitív értelmezést erősíted tovább, annak adsz energiát és figyelmet a későbbiekben.

Természetesen ez nem működik minden helyzetben, és ha konkrét támadásnak vagy kitéve, akkor sem alkalmazandó (a medve nem fog elfutni attól, ha azt mondogatod magadnak, hogy elmegy, elmegy… ahelyett, hogy megesz, megesz…).

Amikor viszont azon kapod magad, hogy megint azokat a gondolatokat pörgeted, ami lehúz, ami félelemből táplálkozik, pl. hogy mi nem lesz, meg biztos így, úgy, amúgy – ott jól jöhet. Már az is segíthet, ha csak mantrázod magadnak a pozitív mondatokat, és még jobb, ha hozzákapcsolódik a belső hited is, és az érzés, hogy a pozitív verzió fog megtörténni, hiszen nem is lehet másképp.

A gondolatainkkal valóban teremtünk, csak gyakran tudattalanul tesszük. Tehát, ha nem is hiszel ebben, az nem árthat, ha kipróbálod, hogy jó dolgokra gondolsz a negatív mantráid helyett.

Há igen, ehhez kell figyelem és akaraterő, és természetesen mindig van választásod, hogy azt a bizonyos energiát, amiről az első mondatban írtam, mire fordítod…

Ha ezzel nem jutsz előre, akkor érdemes feltárni a félelmekhez való ragaszkodásod mögötti okokat. Nagyon sok módszer létezik erre, van, amit egyedül is tudsz használni, van, amihez segítőre lehet szükséged, mindenkinél egyéni, hogy mivel tud jól haladni.

+1 érdekesség: az asztrológiában a születési képletedből kiolvasható, hogy az ösztönös stresszre adott reakciód milyen, tudattalanul hogyan reagálsz, és az is, hogy ebből tudatosan hová tudsz fejlődni. Izgi, nem?

Félelmeket bátran hitre fordító heteket kívánok Nektek!

Nóri