Az esti Újholddal új holdciklus indul, aminek egyik üzenete: Élj! Legyél a jelenben, figyelj a pillanatra. Hiszen a múlt már megtörtént, nem változtathatsz rajta, a jövő pedig még alakulóban van, kár félni tőle, vagy akarattal irányítani egy szerinted megfelelő irányba.
A következő pár hétben a hit, az optimizmus segítheti a haladásunkat, a növekedést, a kiteljesedést. Bízz benne, hogy lehet szerencséd, hogy lehet áldás az úton, amin jársz.
Fontos jelentősége lehet a híreknek, az üzeneteknek, bárhonnan is érkeznek, illetve a kapcsolatteremtés, a kommunikáció, az önkifejezés témája előtérben lehet.
Mire elég a tudásod?
Mit kell még megtanulnod?
Hogyan beszélsz és mit mondasz?
Ki tudod-e fejezni, ami benned van?
A lelked szava kiáramolhat-e, vagy akadályozva van?
És hol gyökerezik mindez?
Valószínűleg a gyerekkorban.
Emlékezz arra, voltál-e és mikor önfeledt, boldog, cserfes, vihogós, hiszen ma is ez vagy, csak a tested változott… Legyél újra gyerek, keresd meg ezt a részedet akár egy játékban, akár egy meditációban.
Az Újhold a gyermeki lét, az öröm, az egyéni kreativitás és a szerelem területeit világítja meg, ha belegongolsz, ezek mind összefüggenek, mert mind mögött a felszabadultság, a boldogság érzése, megtapasztalása van.
És olyankor hol vagy? Hát a jelenben.
Olyan, mintha az idő kereke megállna, lelassulna, hogy lelazuljunk, és élvezzük azt, amiről a létezés – úgy egyébként – szól(na).
Ha nem veszed túl komolyan az életedet, talán még azt is megengeded, hogy találj valamiben olyan kompromisszumot, amiben eddig biztos voltál, hogy nem engedhetsz; hogy nem kell mindig elsőnek lenned, hiszen nem a sorszám, vagy a címke számít, hanem a boldogságod és az egyensúlyod; vagy hogy ha engedsz a feltételeidből, talán könnyebb és szabadabb lehet a szerelem, a pártalálás, a kapcsolatban létezés, a felvállalás, sőt ennek hatására a komoly elköteleződés, az áldozatok meghozatala is.
Szerelmet akarunk, örömöt akarunk, változást akarunk, miközben látjuk, tudjuk, érezzük, hogy mindez rajtunk is múlik, a bennünk lévő szabályok, gátak, korlátok azok, amik megszabják, hogy mit fogadunk el, miben vagyunk hajlandóak engedni, mit tudunk és akarunk el- és felvállalni.
Kényszeresen akarunk titkokat, okokat feltárni, megérteni, és végre gyógyulni, továbblépni, akár felrobbantani mindent körülöttünk. Pedig elég lenne csak egy picit enyhülni, megengedni magunkat fellélegezni, a dolgokat nem annyira komolyan venni, mint egy kisgyerek, aki kuncogva csiklandozza meg a másikat, hogy sértődés helyett végre együtt kacagjanak. Emlékszünk, milyen gyorsan feledhető olyankor a sérelem?
Engedd meg, hogy lazább legyél, „csikizd” meg magad és nevess, mint az önfeledten játszó gyerekek!
Szép októbert Mindenkinek!
Nóri
0 hozzászólás