Húzd, meg a határaidat, mondj NEM-et! – Hányszor hallottuk ezt mostanában? Azt is, hogy állj ki magadért, hogy végre a saját érdekeidet is nézd, vállald fel a véleményedet, az igényeidet…
Szerintem pedig meg kellene tanulnunk IGEN-t mondani.
IGEN-t mondani úgy, hogy az nem kényszerből vagy félelemből történik, hanem mert mi döntünk így. Nem a határok átengedését, vagy az önbecsülésünk elengedését jelenti, hanem okos, tudatos választásunk. Nem akaratból, hanem szeretetből fakad, igen, önszeretetből is, de a másik megértéséből, elfogadásából is. Nem alá- vagy fölérendeltségről szól, hanem kompromisszumról.
Már az iskolában megtanultuk, hogy a NEM, az a tagadás. Az IGEN a beleegyezés, elfogadás.
Vajon melyiknek jobb a rezgése, az energiája?
És bár lehet NEM-et mondani halkan, kedvesen is, attól még a NEM az negatív és elutasító marad.
Amikor a külvilág felé tiltó táblát raksz, az még nem jelenti feltétlenül, hogy befelé pozitív, elfogadó, önazonos, magabiztos vagy. Sőt, a tüköreffektus miatt, ami bent, az kint, ami kint az bent, ami kifelé erőszakos, az nagy valószínűséggel befelé sem biztos, hogy pozitív, nyugodt.
Ha valóban önmagadra találsz, ha kapcsolódsz a középpontodhoz, ha stabilan Az Vagy, Aki Vagy, akkor megérted, hogy ezt akkor is megtarthatod, amikor éppen engedsz, lehajolsz, vagy áldozatot hozol.
# csütörtöki önismeret
0 hozzászólás