Az elmúlt időszakban az évzáró szertartásaim közé bekerült az, hogy az egyik budapesti barlangban privát hangürdővel búcsúztatjuk az évet és fogadjuk az újat.
A záró megbeszélő körben említette az egyik résztvevő, hogy amikor összességében gondolt rá az elmúlt időszakra a hangfürdő során, akkor csupa negatív érzés kapcsolódott ehhez a gondolathoz, amikor viszont a vizualizációs részben végigvettük a hónapokat, számos pozitív és örömteli emlék jelent meg neki, és ez felülírta azt, amit összességében érzett az elmúlt év kapcsán.
Ez teljesen rendben van így, hiszen minden dologban van pozitív és negatív is számunkra, és amikor összességében tekintünk rá, akkor a mérleg elbillenhet egyik vagy másik oldalra, akár csak a pillanatnyi hangulatunknak megfelelően is.
Amit ennek kapcsán érdemes beépíteni a hétköznapokba az az, hogy egyrészt fogadjuk el, hogy attól, hogy jönnek negatív fordulatok, kihívások, megoldandó feladatok, összességében még lehet jó az a dolog, esemény, ember, kapcsolat, ötlet, stb.
A másik, hogy a negatív élményekre általában könnyebben ráhangolódunk és tovább tartjuk magunknál, de mi lenne, ha mostantól észrevennénk a jó lehetőséget, a pozitív fordulatot, a „szerencsét”, azt, ha valaki kedves, ha valami jól sült el, ha valaminek tudtunk örülni stb.?
Ezt valaki hálának hívja, én inkább tudatosabb odafigyelésnek a hétköznapi önmagunkra, nem csak akkor, amikor meditálunk, elvonulunk.
Figyeljünk és vegyük észre, amikor lehúzó energiákat marasztalunk, és azokat a pillanatokat is rögzítsük, amikor pozitív megtapasztalással találkoztunk.
Nincs vele több dolgunk, nem kell értékelni, megítélni, a miérteket keresni egyik esetben sem, már az is bőven jó lenne, ha egy idő után minden pillanatban felfedeznénk azt, ami éppen VAN, és ennyi pont elegendő is.
#tudatoshetkoznapok
Ha elakadtál az önfelfedezés útján… foglalj időpontot, várlak szeretettel!
0 hozzászólás