Ma este pontosodik be a Telihold, már tegnap is gyönyörű volt, ha tehetitek, csodáljátok meg ti is.
A Nap és a Hold szembenállása önmagában hordoz egy a dilemmát: az eszemre hallgassak-e, vagy a szívemre. Megfogalmazódhatnak bennünk olyan kérdések, hogy: „Jól érzem, amit érzek? Elhiggyem, ami belülről nagyon erősen nyomaszt, de nem vagyok biztos benne? Vagy inkább gondoljam végig logikusan, ésszel, érvekkel, és rájövök, hogy mi is a helyzet? Egyensúlyozunk a két oldal között, keresgéljük az igazságot, és talán csak odáig nem jutunk el, hogy az valahol középen lesz.
Esszük magunkat, mert meg akarjuk érteni az okokat, és válaszokat akarunk kapni a kérdéseinkre, magunktól és másoktól is.
Miért?
Mert úgy érezzük, hogy ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, hogy gyógyulhasunk, hogy kitisztuljon körülöttünk a köd, ahhoz nem elég, hogy magunkat megfejtjük, szükségünk van a másik fél, a velünk szemben lévő oldal információira is. Ez olyan kényszer már, amit nehéz fenntartani, feszít, és félő, hogy valami, valaki, valahol el fog szakadni.
Ennek érdekében képesek vagyunk viszályt szítani, vitát gerjeszteni, vagy ha a viharok csak bennünk dúlnak, akkor tükörként a környezetünkben jelennek meg agresszív, kiabálós helyzetek, ahol az igazság kimondásának kikényszerítése történik.
A kényszer nem véletlenül van, a miértek megértésével kapunk lehetőséget arra, hogy döntsünk a jövőnkről, és képesek legyünk az uralmat visszavenni a saját életünk felett. Építeni, haladni akarunk most már, fejlődni, fejleszteni, de ezt a múlt lezárása, a tiszta víz pohárba öntése nélkül nem lehet.
A párkapcsolat a kulcsa és alapja annak, hogy az életutunk a megfelelő vágányra kerülhessen. A sérülések elengedése és annak megtanulása a feladat most, hogy úgy és ott legyünk képesek működni, ahol és ahogyan vagyunk. A családrendszerünk által örökölt mintáink is előkerülhetnek, ezek lelki feldolgozása és oldása pedig szintén fontos momentum most a jövőnk érdekében.
Feszítőek az energiák, de a fejlődésünket, továbblépésünket szolgálják.
0 hozzászólás