Este fél 11 környékén lesz egészen kerek (pontos) a Telihold, ami a Holdciklus kiteljesedése, ilyenkor megmutatkozik, hogy mire is jutottunk az Újhold óta, és mi az, amit a következő hetekben elengedünk, lecsengetünk.
A Telihold az asztrológiai képletben szembenállásként jelenik meg, amikor farkasszemet néz két téma, életterület, energia. A dilemma most a jövő vagy karrier, valamint a család/lakóhely témakörét állítja szembe tulajdonképpen bármilyen analógiában.
- Ahol lakom, az szolgálja-e a karrieremet, jövőmet.
- Hol kellene élnem ahhoz, hogy olyan jövőm legyen, mint amilyet elképzeltem?
- A családom támogat-e engem a hivatásomban, a jövőm építésében?
- A munkám mellett tudok-e elég időt tölteni a családommal?
- Azt a karriert választottam-e, ami szívem szerinti, amiben képes vagyok jól lenni, vagy valami teljesen mást kellene csinálnom?
- Olyan jövőt építek-e, ami az otthonom, a családom érdekeit és harmóniáját szolgálja?
- Jól érzem-e magam a családomban, az otthonomban?
- Egyensúlyban van-e ez a két terület mostanában? Merre billen és miért?
- Melyik a fontosabb, mit válasszak, melyik oldalra álljak?
Ezek a bennünk lévő kérdések azt szorgalmazzák, hogy rátaláljunk arra az útra, arra a megoldásra, ami képes egyensúlyba hozni mindkét oldalt, hiszen ez a két terület életünk legfontosabb tartópillérét szimbolizálja.
A lelkünk érzi, hogy most tud elköteleződni olyan lehetőségek mellett, amik igazán jövőbemutatóak lehetnek, de ehhez a mélyben lévő történeteket el kell mesélni, ki kell mondani.
Vajon merünk-e arról kérdezni, beszélni, ami a szívünket nyomja, ki tudjuk-e mondani, ami bánt, amin kattogunk, sikerül-e jól kifejezni, ha valami nem tetszik, máshogy gondoljuk, vagy más módon szeretnénk? És ha nem, akkor vajon miben hazudunk önmagunknak, és másoknak?
Lehet bennünk félelem, és akár negaív megtapasztalás is azzal kapcsolatban, hogy az érzéseinket, amik mindent mozgatnak, és amiket mégis nehéz logikusan elmagyarázni, nem értik… Márpedig a rendezéshez nincs más út, csak az, ha őszinték vagyunk, és egyszerűen, egyértelműen fogalmazunk. Így van lehetőségünk megállapodni olyanban, ami minden fél számára tiszta és elfogadható.
Feljöhetnek konkrétan vagy tudat alatt (pl. álomban) azok a fogadalmak, vállalások amiket most vagy korábban tettünk, és ezek most letehetők, elengedhetők, nem kell tovább vinnünk.
Egyre több olyan helyzet érkezhet, ahol egy kis vihar szándékos vagy ösztönös generálása kell ahhoz, hogy kiderüljön, ki lehet a jövőben is a társunk (szerelmi vagy üzleti is), és ki az, akit ideje elengednünk.
A boldogabb jövő érdekében nem tartható meg minden, amiről azt gondoltuk, hogy kísérni fog minket… sőt, nem is akarunk már olyannal, olyanban élni, amiben nincs ott legalább az ígérete, a reménye annak, hogy jobb lesz. Örömben szeretnénk lenni, szeretetben, tiszteletben létezni.
Ezért képesek vagyunk áldozni is az eddigi megszokásból, akár teljesen újban is gondolkodni, és más életforma felépítését tervezni akkor is, ha eddig ezt elképzelhetetlennek tartottuk. Ez lehet, hogy a végét jelenti valaminek, ami már eddig is recsegett, ropogott, töredezett, és most mi magunk is megértünk arra, hogy végleg kidobjuk.
Omlanak azok a falak, amik eddig akadályozták, hogy tisztán és őszintén meglássuk egymást és egyben saját magunkat, és ez teljes átalakulást hozhat.
A jövő záloga, hogy teljesen letegyük a múltat, ne fogadjunk el félmegoldásokat, és ha kell, nyissunk egy teljesen új fejezetet. Csak olyannal, olyanért küzdjünk, akiért, amiért megéri, ahelyett, hogy azzal harcolnánk, akivel erre nincs esélyünk.
Éberséget és erőt kívánok mindehhez!
Szeretettel,
Nóri
0 hozzászólás