FOREVER YOUNG

Az elmúlt két hétben két oklevéllel lettem gazdagabb. Igen, megint .

Természetesen nem csak a papírral, hanem a képzésen tanultakkal, halottakkal, megtapasztaltakkal – és barátságokkal – is.

Aki ismer, tudja, hogy mindig tanulok valamit, egy ideje már leginkább csak magam miatt, és nem feltétlenül az új tudás, ismeret megszerzéséért, hanem egy másik nézőpont, a szemléletmódom nyitottan tartása miatt is.

Persze van, ami beépül a munkámba is egy konkrét gyakorlat vagy technika által, vagy pedig egyszerűen csak a holisztikus szemléletem tágul ezek hatására.

Tegnap két helyzetben is felmerült az a kérdés, hogy miért van az, hogy a kor, az öregedés, egy idő után lekapcsol az egyéni útról, és beterel a kollektív térbe, ahol a magány, negativitás, lemondás, betegségek, elmúlás, halál, leépülés tűnik az egyetlen járható végkimenetelnek.

Nem tudom a magyarázatot, nem is szeretnék általános megfejtést adni, hiszen abban hiszek, hogy mindenki útja egyéni, még akkor is, ha vannak hasonlóságok bizonyos pontokon.

Az egyik részlet ebben talán lehet az, hogy ha megszűnnek a célok, akkor az élet egyfajta unalmas rutinná válik, aminek így is van értelme, hiszen ilyen megtapasztalás is szükséges a globális egészet figyelve, ezért aki ezt a lezárást éli, az is rendben van.

Akinek pedig van célja, aki aktív marad idős korában is, aki nyitott marad más életformára, az újdonságokra, az élhet máshogy, mint amit a statisztikák előrevetítetnek, és lehet, hogy életének nagy változásait, nagy döntéseit épp egy érettebb korban hozza meg…

Az aktívan maradás egyik formája a tanulás, mindegy, hogy az lexikális tudás, nyelvtanulás, olvasás, vagy valamilyen módszer elsajátítása. Másik hozadéka a személyes kapcsolódás és egy közösséghez tartozás, ami főleg idősebb korban szintén kihívás szokott lenni.

És itt felmerül a kérdés, hogy ki számít érettnek, öregnek, seniornak, aranykorúnak stb.

Nem szeretném én meghatározni ezt a kategóriát, mindenki el tudja dönteni, hol tart, hogyan érzi magát….

És persze nem is csak egy bizonyos korosztálynak szeretnék itt szólni, de talán fiatalon még egyértelmű, hogy a tanulás épít, segít, előrevisz. Idősödve engedi el az ember inkább, mert azt gondolja, nincs ideje, vagy neki minek tanulni bármit, hiszen az élete már nem fog nagyot változni.

Szeretném jelezni, hogy DE!, az élet bármikor vehet fordulatot, és a teremtő erő, az önmegvalósítás energiája nem tűnik el csak azért, mert valaki betöltött egy bizonyos kort.

Sőt!

Ha asztrológiai szempontból vizsgálom, a bolygók, mint szereplők által a születési képletünkben arra is találhatunk választ, hogy melyik életszakaszban hogyan változik az „élethez” való hozzáállásunk. A Nap jegye által jelzettek csak nagyjából a felnőtté, éretté válás időszakát fedik le, utána lépünk tovább, és van még jónéhány peridóus, ami teljesen eltérő dinamikát is hozhat magával. (Ha érdekel, hogy nálad mit mutat a születési képleted, jelentkezz bátran! )

Mai üzenetem tehát:

Sosem késő valami újat tanulni, valami másba belekezdeni!

Ha valakin azt látjátok, hogy apátiában van, depressziós, támogassátok abban, hogy tanuljon valamit, tűzzön ki új célt, változtassa meg a helyét, a környezetét. Mert lehet, hogy a régi minőségek már nem működnek számára, de ha ezek mozdulnak, változnak, akkor rátalálhat arra, ami újra értelmet ad az életnek.

„A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaság felett.” /Albert Schweitzer/

Szép hetet!

Nóri