Mivel is zárhatnánk az áprilist, és mivel is nyithatnánk a májust idén, ha nem egy Újholddal?
Este fog bepontosodni a Nap-Hold együttállás a Bikában.
Milyen energiákat mutat ez a tér-idő pillanat most nekünk?
Észlelhető a változás szele, az energia pulzálása már tapasztalható, a szikra kipattant, az optimizmus, lelkesedés bekapcsolt, de még csak az előszelét érezni az átalakulásnak. Belül érzékeljük, hogy megváltozott valami, ami megfoghatatlan, és szavakkal még nem megmagyarázható, mégis pozitív, egyfajta harmóniát, belső mély szeretetet és elfogadást hozó érzés.
Belül értjük már, és megengedtük magunknak, hogy jöjjön, aminek kell, de fizikai szinten ez még nehezen megfogalmazható, nem igazán körülírható, ugyanakkor kommunikációnkat, kapcsolatteremtéseinket már ez az energia határozza meg.
Annak is eljött az ideje, hogy elkezdjük értékelni és élvezni az életet. Amikor nem a hibát és a hiányt keressük, hanem hálásak vagyunk azért, ami körbevesz minket, meglátjuk azt, ami támogat, ami a miénk. Nem görcsösen megfelelni igyekszünk akár a magunk, akár a mások elvárásainak, hanem hagyjuk kicsit úgy történni a dolgokat, ahogyan azok menni akarnak, képesek vagyunk a jelenben létezni, „azzal főzni, amink van”, úgy, hogy még örülünk is neki, élvezettel kóstolgatjuk, és hátra dőlünk, hogy nem is olyan rossz nekünk.
Talán még várunk valamire, de már nem mindenáron keressük, hanem hagyjuk, hogy megérkezzen, amikor jönnie kell, mert érezzük belül, hogy a csíra elindult, csak türelem kell ahhoz, hogy kifejlődjön az, aminek ki kell, és ez már nem rajtunk múlik, hanem a közbeavatkozásunk nélkül fog megtörténni.
És a rügy hirtelen fog kipattanni, és virágba borít mindent.
Beindulnak új dolgok, amik motiválnak a továbblépésre, felerősödik a belső cselekvőerő, és mintha súgna valaki legbelül, elkezdjük teremteni a vágyainkat. Indulhatnak friss kapcsolatok szerelemben, üzletben egyaránt, amik változást hoznak, és irányba állítanak, mert a saját utunkat járhatjuk általa.
Lehet, hogy nem hisszük el az első pillanatban, hogy már felfelé megyünk, mert azt gondoljuk, még nem gyógyultunk meg mindenből. És ez így is van, de a továbblépés nem jelenti azt, hogy ne kellene dolgoznunk még magunk tisztításán, építésén, a felesleges dolgok elengedésén. Csak a kettőt már együtt tudjuk megtenni: haladni, és közben minden lépésnél kidobni egy-egy régi, még itt ragadt, megkövesült dolgot.
Végül minden a helyére kerül, de le kell jutni a legmélyére a gödörnek ahhoz, hogy eléggé fájjon és kikényszerítsen minden olyan változást, amire szükségünk van. Az alagút végén már várnak bennünket, és amikor elérjük a kijáratot, kiléphetünk végre a szikrázó fénybe.
Szép májust mindenkinek!
0 hozzászólás