Ebben a holdciklusban is elérkeztünk a Telihold fázishoz, a Hold és a Nap szembenállása holnap (csütörtökön) kora délután lesz teljesen pontos.
A döntések, átfordulások ideje van, amikor mi magunk belül már készen állunk a változásra, az mégis feszültségek, nehéznek ítélt vagy megélt helyzeteken keresztül érkezik meg hozzánk.
Az új célok nagy energiákat mozgatnak és kérik a lendületet, a cselekvést, a tetteket, úgyhogy bármennyire is elfáradtunk az elmúlt időszakban, minden erőnket össze kell szedni, és igenis meg kell tenni, amit szükséges meglépni a dolgok megvalósulása érdekében.
Az egyéni elképzelések, irányok, álmok felől viszont ideje elmozdulni a közös célok és lehetőségek felé, és már nem csak tervezgetni, hanem meg is lépni azt, ami átvisz majd azon a bizonyos hídon, ahol már össze tudnak állni kerek egésszé az eltervezett dolgok.
Gyógyulnak a kapcsolati minták, teremtődik a hely az újnak, tisztulnak bennünk a fájdalmak, az emlékek, ami nosztalgiázásban vagy álmokban is megjelenhet. A Plútó hátráló mozgása még egészen szeptemberig hozhatja a régi események tisztulását a visszatérő helyzetek által, amikben az utolsó köröket, a lezárást lehet most megtenni.
Ezzel együtt újraindulhatnak olyan emberi kapcsolódások, amik hirtelen értek véget, nagy szünet következett, most viszont okosabban, érettebben, tudatosabban, regenerálódva, kvázi „új” emberként van lehetősége mindkét félnek részt venni benne.
Felértékelődnek a baráti kötődések, a közösségek ereje, a támogatók segítsége. Ha szövetkezni szeretnénk valamilyen cél érdekében valakivel, akkor a hozzánk közel állók közül érdemes partnert választani, vagy erősítést kérni.
A fókuszunk a jövőn van és azon, hogy a változásokat hogyan uraljuk, irányítsuk, és ez nem megy máshogy, csak ha a gyökereinket, a családi rendszert, az otthonunkat forgatjuk fel, ráadásul mindezt úgy, hogy a szeretetteljes gondoskodásunk és a mindenki számára megszokott rend mégis valahogy, valamilyen formában megmaradjon.
A Teliholdakban mindig van egyfajta dilemma, most az mocoroghat bennünk, hogy vajon mennyi részre kell még szakadnunk, hány gyeplőt kell egyszerre fognunk és irányítanunk ahhoz, hogy minden összeálljon végül, illetve miért vagyunk egyedül ebben, hol van az ehhez megfelelő partner, a Társ, aki segíthetne.
Mindenki vágyik a romantikára, a szeretetre, a szerelemre, a nyugalomra és arra, hogy az átalakulás végére érjünk mindannyian, amitől majd minden a helyére kerül. Valóban lassanként megszűnnek az akadályok, és megérkeznek a lehetőségek is, csak észre kell venni, és nem elengedni, nem elszalasztani.
A régi és az új közötti átmenet sosem könnyű, mindeközben kiegyensúlyozottnak, nyugodtnak diplomatikusnak maradni keveseknek sikerül… de már látni a fényt az alagút végén, még akkor is, ha hónapok telnek még el, mire a következő állomásra eljutunk.
Kitartást és türelmet mindenkinek,
Nóri
0 hozzászólás