Este lesz teljesen pontos a Hold és a Nap együttállása, de 1-2 napja már lehet érzékelni a hatását, és látni a Hold erőteljes fényét éjszaka. A ciklus csúcspontján vagyunk, a lecsengetés hetei következnek.
A két égitest az Én és a Te, illetve Mi témakörében világítja be azt a dilemmát, ami a következő kérdések körül forog: Egyedül vagy párban? Vele vagy nélküle? A saját elhívásomat, hivatásomat, küldetésemet válasszam, vagy a párkapcsolat, a család a jövőm?
Az is kérdésként merülhet fel bennünk, hogy: Feleségnek (férjnek) való vagyok-e? Alkalmas vagyok-e hivatalosan felvállalt kapcsolatra, tudok-e és akarok-e klasszikus párkapcsolatban, elköteleződésben, házasságban lenni, vagy az a jó, hozzámillő, önazonos megoldás, ha modern, új felfogásban kapcsolódok valakihez? Meg tudom-e valósítani önmagamat és a céljaimat, ha társa vagyok valakinek, vagy csak akkor, ha egyedül járom az utat? Képes vagyok-e átadni magamat annak, hogy a páromon, a másikon keresztül éljem meg önmagamat? Elég-e ez nekem? Feladom-e ezzel azt, aki lehetnék? Jó-e nekem az aktuális kapcsolatom, valóban jól vagyok-e benne, őszinte vagyok-e benne, vagy meg kell játszanom magamat, feladnom magamból olyan dolgokat, amiket már nem szeretnék? Biztonságban érzem-e magam, tudok-e bízni a másikban, van-e lehetőségem a másikra hosszútávon támaszkodni? Egyáltalán akarok-e? Maradhatok-e szabad, ha köteléket vállalok valakivel?
Megjelenő, beérkező szerencsés lehetőségek a kapcsolódásaink megváltoztatására is alkalmat adhatnak, átalakíthatják az eddigi kereteket, és döntési helyzeteket hozhatnak. Ha új útra lépünk, gyógyulhatunk akár együtt, de különválva megtalálhatjuk azt is, akire régóta vágyakozunk, aki mellett élhetjük teremtő, kreatív, önmegvalósító énünket és járhatjuk közös, boldog utunkat. Ez a bennünk lévő bizonytalanság belső vagy külső feszültségek, viták, konfliktusok, robbanások által is megnyilvánul, ami egyre inkább várja tőlünk, hogy a megoldást megtaláljuk, ami nem könnyű, mert senki nem ad biztosítékot arra, hogy az elképzelt jövő nem csak egy illúzió…
Fontos téma, ami most erőteljesen felszínen lehet, hogy mikor adjuk fel önmagunkat? Feladjuk-e egyáltalán? Mikor mondunk le önmagunkról, miért tesszük, ezt tesszük-e valóban? Illetve meg tudjuk-e tenni, meg akarjuk-e tenni, hogy lemondunk valamiről, annak érdekében, hogy megtartsunk valamit, vagy hogy egyensúlyba kerüljön az adok-kapok? Ez egyenlítene-e ki valamit, vagy pont az, ha az önfeladásra késztető dolgokat elengedjük? Várunk-e cserében valamit, várhatunk-e egyáltalán? Vajon azt kell most tanulnunk, hogyan húzzunk határt és mondjunk nemet, vagy pont azt, hogy nem kell mindenre nemet mondanunk, ami a társadalom, a család, a külvilág, a barátok számára nem elfogadható, de nekünk az lehetne? Kinek akarunk megfelelni valójában? Mi a jó nekünk?
Záródnak azok a körök, ahol a kapcsolatokban nem volt egyensúly, valamiért elcsúszott valahol az energiamérleg. Történik egyfajta kiegyenlítődés, így vagy úgy az élet rendezi ezeket.
Ezen témák kapcsán fontos, hogy mit látsz? Mire fókuszálsz? Miből nem vagy hajlandó kitekinteni, engedni, befogadni más nézőpontot, segítséget, lehetőséget?
Akár foglalkoztunk már magunkkal és ezekkel a témakörökkel, akár nem, most újra vissza kell menni a gyökerekig, mert valamit még nem láttunk meg, vagy megláttuk, de már azt is máshogyan értékelhetjük. Minél többször hallja valaki, hogy ez meg az a rossz minta, oldani kell és oldja is, rá fog jönni, hogy nincs rossz és jó, mindig az van, ami éppen illeszkedik az aktuális megéléshez, tudatszinthez. Sokszor ugyanannak a sémának minden oldalát megtapasztaljuk, és egyszer negatívnak, egyszer meg támogatónak érezhetjük. Leginkább akkor döbbenhetsz rá erre, amikor az élet egyértelműen megmutatja a másik pólust, ki is próbálhatod, és lehet, hogy akkor jössz rá, hogy a tükröd görbe volt…
Senki nem dönthed helyetted, hogy ki akarsz lenni és hogyan akarsz élni, ezért egy dolgod van: mindig magadnak és magadban hinni.
A megfelelési kényszer mindenki más felé, vagy a spirituális guruk, nagy megmondók által kinyilatkozatott „igazságok” sem fognak segíteni, még akkor sem, ha adott pillanatban ugyanazokat a narratívákat kántálja a többségük…
Nincs jó vagy rossz. Csak Te vagy, aki címkék nélkül tapasztalja az élet milliónyi aspektusát. 🩷
Nóri
0 hozzászólás