Holnap hajnalban lesz pontos az állás, de már ma este is megcsodálhatjuk a nagy, kerek Holdat, ha épp nem lesz felhős az égbolt.
A Teliholdak a Holdciklus csúcspontját jelentik, a beérés idejét, mostantól pedig a lecsengetés következik.
Vajon mi érett meg bennünk mostanra?
A nőiség, a női szerepek kapcsán volt lehetőségünk az elmúlt időszakban tisztulni, rálátni arra, hogy számunkra mit jelent nőnek lenni, és mit jelent társnak lenni, vajon a kapcsolatunkban tudunk-e azok a nők lenni, akik igazából vagyunk, vagy álarcot húztunk, jelmezt öltöttünk. Elmúlt kapcsolatok esetén is bevillanthattak ilyen jellegű emlékek, megértések arról, hogy kinek, mit játszottunk el, ahelyett, hogy maskara nélkül, őszintén, önmagunkat adtuk volna.
A mostani időpillanatban a nő meg tud, sőt! meg kell érkeznie abba, aki igazán Ő. Annak felvállalásával, hogy ez esetleg nem mindenkinek fog tetszeni… Betelhet a pohár, és már nem akar mentegetni, megfelelni, takargatni. Ragyogni, lenni, élni vágyik örömmel azzal, aki ezt észreveszi és értékeli.
A beleállások, felvállalások pénzügyekben és szerződéses viszonyokban is a helyükre kerülhetnek.
A Merkúr ugyan retrográd mozgású, amire gyakran mondják, hogy ne szerződjünk, ne tárgyaljunk ilyenkor, mert sok lehet a félreértés, de én azt gondolom, hogy ezek az időszakok inkább sarkalljanak arra minket, hogy jobban gondoljunk át mindent, ahelyett hogy felelőtlenül mondanánk, vagy cselekednénk valamit. De ez nem jelenti azt, hogy ne mondjunk, vagy ne tegyünk semmit! A Merkúr a rendszerető, rendteremtő Szűzben most segíti a strukturált gondolatok megfogalmazását, közlését, és olyan döntések meghozatalát, amelyeket magunkban alaposan megfontoltunk, átrágtunk.
A másik fontos dolog, hogy induljunk el azon a hídon… végre…! Amíg csak találgatjuk, hogy mi lehet a túlparton, vajon jó lesz-e, vagyis jobb-e, mint ami most van, addig nem jutunk előre… félelem helyett bátorságra van szükség, és bár a komfortzóna, a nem tökéletes de megszokott állapotok visszatartanak, a lelkünk mégis vágyik a híd másik oldalára. Senki nem mondta, hogy, ha valamin változtatunk, kidobjuk, vagy most azt mondjuk elég, akkor nem lehet visszacsinálni. Akkor miért ne próbálnánk meg legalább felkavarni az álllóvizet? Még az is lehet, hogy meglepetés ér, és kiderül, hogy ezt már réges-régen meg kellett volna lépni…
Tudom, hogy a stabilitást keresi mindenki… hiszen ehhez vagyunk hozzászokva, ez ad számunkra biztonságot. De most merésznek kell lenni, mert a jövő nem megfogható, és aki nem hiszi el, hogy jobb is lehet neki, az benne maradhat a langyos vízben…
Szerintem megéri megpróbálni! 😉
Zökkenőmentes sulikezdést kívánok mindenkinek,
Nóri
0 hozzászólás