Amikor meghalunk, és elhagyjuk a fiizikati testünket, úgy hisszük, megszűnik minden testi érzet, fájdalom, érzelem, hiszen átmegyünk egy olyan létállapotba, ahol ezeket már nem tudjuk megtapasztalni.
De nem csak a fizikai halálra lehet igaz ez, hanem arra is, amikor valamilyen helyzet, állapot, párkapcsolat, ismétlődő minta, családi hitrendszer végleges lezárása, halála következik be.
Mert meg tud történni ez is, itt még ebben az életben.
Amikor végleg – tényleg végleg – leteszel valamit, akkor már nem foglalkoztat, hogy mindenképpen megértsd, nem érdekel, hogy miért történt, miért így történt, és az sem, hogy megbosszuld, revanst vegyél, vagy hogy visszafordítsd, hogy máshogy csinálhasd. Mert nem számít már. Érzed, hogy betöltötte a helyét, úgy ahogy kellett, és egyszerűen leválsz róla. Mint amikor az életről is leválunk…
Úgy érzem, akkor tudunk ilyet megélni, amikor valami valóban elért a végállomásra, nem csak itt és most, hanem minden dimenzióban és létezésben. Minden oldalról megálmodtuk, megéltük, megtapasztaltuk, megértettük, magunkévá tettük, ki-be fordítottuk, és ezzel ki is üresedett, vagy éppen pont teljesen megtelt. Ez az, amiért nem tartozik már hozzá fájdalom, megbánás, kérdések, miértek, értékelés, vagy ítélkezés, mert már nincs jelentősége, vagy inkább elérte a teljességet. Ez nem jelenti azt, hogy kitörlődik belőlünk, inkább olyan, mint amikor egy könyv utolsó oldalát elolvassuk, a könyvet bezárjuk, az élmény pedig a létezésünk természetes részévé válik.
Hogy milyen ez, azt csak akkor értheted meg, amikor eljön számodra egy ilyen pillanat.
És mivel nem ezt szoktad meg, magad sem érted, hogy mi történik. Miért nem fáj, hol vannak belőle a régen olyan intenzív érzések, miért olyan egyértelmű, ahogy van, ahogy történt. Vannak dolgok, amiket nem lehet szavakkal kifejezni, és csak belül jelenik meg egyfajta bizonyosságként, hogy ez most átalakult, megtörtént a transzformációja benned, és ezáltal megtisztult, kikönnyült.
A halál természetes folyamat… Hiányérzet abban van, aki ottmarad. Aki távozott, az már máshol, másik állapotban van…
Ne féljetek a haláltól, semminek a halálától. Mert aminek igazán meg kell halnia, az el fog menni, és ez így jó. Nem mondom hogy vidám, de nem is szomorú, inkább egyszerűen csak végtelenül egyértelmű.
Eljön ez a pont.
Ha nem jött el, akkor az a valami még nem halt meg…
0 hozzászólás