Minden egyes nap kerülünk olyan helyzetbe, kapunk olyan mondatot, amiből észrevehetjük, hogy valami még nincs rendben, valamit nem oldottunk még fel teljesen… 

Bármi, ami bánt, ami elindítja a ‘miért’ gondolat-cunamit, ami dühösebb, emelt hangon való válaszra késztet, az mind olyan téma lehet, ami még nincs helyretéve benned. 

Ez nem a külvilág bántása.

Bár könnyebb kivetíteni, másra fogni, mint magunkba nézni, de ezek akkor is a mi saját leckéink.

Nekünk szólnak, és egy olyan részünk szeretne megmutatni, tanítani valamit, aki pontosan tudja, hogy miért és mire készít fel minket általuk.

Az ego a felszínre – a helyzetre, a mondatra – fog reagálni, de nekünk nem ezzel van dolgunk.

A megoldást sokkal mélyebben kell keresnünk, magunkban, nem evidens módon, és akár analógiákon keresztül. 

Érzéseket kell figyelnünk, emlékképeket keresnünk ahhoz, hogy megtaláljuk, miért volt hatással ránk az, ami történt, és megfejthessük, mit akart mutatni számunkra.

Válj éberré, legyél tudatos, fedezd fel a negatív helyzeteket, a rosszul eső érzéseket, az ismétlődő, valamilyen ponton megrekedt elméleteidet. 

És nézz mögéjük…

Állj meg egy pillanatra és kérdezd meg magadtól: „Mi az, ami miatt ez nincs rendben bennem? Mit mutat nekem? Mit tanít nekem? Mi a jó nekem ebben a helyzetben? Hiszen valamiért tudattalanul választottam, hogy megtörténjen velem.”

A nehéz állapotokban sokszor nem látjuk a fától az erdőt.

Ilyenkor muszáj megállni, mert csak a csend, a magunkra figyelés fog választ és segítséget adni.

Soha ne kifelé menekülj. 

Helyette menj a saját, belső templomodba, és még ha nehéz is, nézz rá a valóságodra.

Nóri

Kategóriák: Általános

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatár helyőrzője

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük