A párkapcsolat mindig népszerű téma, hiszen az egyik legfontosabb pillére az életnek, ami minden egyébre is hatással lehet, pl. milyen a családunk, hol és hogyan élünk, akár még azt is meghatározhatja, hogy mi a munkánk, mivel foglalkozunk, sőt a boldogság fő mozgatórugójának gondolják, legalábbis sokan ettől várják a harmóniát és a kiteljesedést.
Az elmúlt hetekben, hónapokban talán még több ilyen jellegű kérdés, megkeresés érkezik, ami nem meglepő, hiszen az energiák, az égi hatások arra ösztönöztek, ösztönöznek, hogy ez az életterületünk tisztuljon, gyógyuljon. A párkapcsolatok – és a baráti kapcsolatok is egyébként – megmérettettek, hogy kiderüljön, értékes-e még, ad-e még, termékeny-e még, van-e még benne szeretet, tisztelet, fejlődési lehetőség, vagy már csak egy díszlet, ami komfortos, ismerős, de statikus és nem halad előre.
Ez hozhatott vitákat, szakításokat, lezárásokat, akár ismétlő köröket, és még új lehetőségeket is, és persze van, aki még nem ért ennek az időszaknak a végére, vívódik, nem hajlandó lépni, szembesülni, változtatni.
Mindenkinek azt hozza be ez az időszak, amivel dolga van, amit beenged, ami időszerű nála.
Hiszen az elengedés, átalakulás, gyógyulás úgy történik meg, ahogyan arra szükség van, nem mindig jár szakítással, válással, lehet, hogy elég egy berögzült mintát, gondolatformát, szokást a helyére tenni, megváltoztatni, ráébredni, hogy az már nem is a miénk, felismerni, hogy miért hordoztuk eddig, honnan származik, és menni tovább azzal, ami még érték, lehetőség, cél.
Bármilyen krízis adódik – akár konkrét esemény, akár belül, bennünk valamilyen kibillenés -, az azt jelzi, hogy ezzel a témával teendőnk van. Minél nagyobb a válság, annál sürgetőbb az akadályt feloldani. A nehéz állapotok értünk vannak, figyelmeztetnek, hogy változásra van szükség, és már nem lehet a komfortzónában maradni, kényelmeskedni, halogatni, görcsösen ragaszkodni, és várni, hogy majd magától megoldódik.
A párkapcsolat két emberről szól, bármelyik fél eljuthat olyan fázisba, hogy már nem tud úgy haladni tovább, ahogy eddig. Ettől nem ő a hibás, mindenki magáért felel, ha már nem jó egy állapot, előbb-utóbb megmozdul az, akit érint. Mindegy, hogy mi lépünk ki valamiből, mert már feszít, nem jó, vagy mellőlünk lép ki valaki. Mindkettő azt mutatja, hogy a kapcsolódásban elakadás van, és ami ennél is fontosabb, nem biztos, hogy a konkrét személyhez való kapcsolódás a probléma. A párkapcsolati kihívások sokszor hoznak elő gyerekkori traumákat, a szülőkkel való kapcsolati minőséget, az önszeretet, önelfogadás kérdését, saját magunk értékelését, a bizalom, biztonság, önbizalom témaköreit. Ebből persze következik az is, hogy milyen minta határozta meg a párkapcsolati választásainkat eddig…
Ezeket a témaköröket minden kapcsolatunkban görgetjük, fejlesztjük, de a mostani időkben még erőteljesebben törhetnek a felszínre, hogy oldásra, gyógyulásra kerüljenek. Ezért ha érintett vagy, akkor magaddal érdemes kezdeni, felismerni a saját blokkjaidat, mintáidat, azokat tisztítani, gyógyítani, és ez automatikusan meg fogja hozni a párkapcsolati változásokat is. Lehet, hogy nem azzal, akivel szeretnéd, de az is lehet, hogy mégis, egy új szinten, magasabb minőségben. Bármelyik történik, a te új állapotodhoz, hozzáállásodhoz, sémáidhoz, minőségedhez fog illeszkedni.
Ez a belső munka nehéz lehet, hiszen a régóta cipelt dolgokat felismerni és letenni fájdalmas, és sokszor könnyebb feladni, menekülni, másra mutogatni, a külvilágot hibáztatni, a másik tetteit, hibáit firtatni, vagy beleugrani egy következő, hasonló belső képek és minták alapján teremtett új fejezetbe is.
Minden szabad és megengedett számodra, bármit választhatsz, hiszen szabad akarattal rendelkezel.
Én mégis szeretettel azt javaslom, hogy vállald a felelősségét annak, hogy benned is van, amit a helyére kell tenni, aminek tisztulnia kell, és tedd meg magadért ezeket a lépéseket. Engedd el, gyászold el, amit el kell, gyógyulj meg és engedd meg magadnak, hogy megérkezhessen hozzád az a minőség, ami egy emeltebb, boldogabb állapotba visz!
Szeretettel,
Nóri
0 hozzászólás