Mindannyian vetjük le azokat a dolgokat, amikkel már nem tudunk, vagy nem szeretnénk azonosulni, és választunk helyettük mást, ami jelenleg jobban képvisel minket.
Ez egy hosszabb folyamat, már rajta vagyunk a hídon, és át fogunk jutni a túlpartra, ez biztos.
Ugyanakkor sokaknak nehéz a várakozás, a türelem gyakorlása, a bizonytalanság, a lassúság elfogadása.
Amire talán tanít minket ez a periódus, hogy ne a pontos és stabil célt akarjuk tudni, látni, kitűzni, bebiztosítani, mert amit az eddigi mintáink, formáink alapján a jövőbe írtunk, az talán már nem a miénk. Ha még alakul, hogy kikké válunk éppen, hagynunk kell, hogy a jövő is ennek megfelelően változzon, és formálódjon.
Helyette fordíthatjuk a figyelmünket arra, ami VAN, ami éppen zajlik, ami itt és most létezik bennünk és körülöttünk, ami történik velünk, és áramolhatunk, megélhejük a pillanatot úgy ahogy jön, annak örömeivel és tanításaival együtt.
Gyakran élünk a múltban és a jövőben, a jelen meg közben csak elillan…
Engedd meg magadnak, hogy csak lebegj, hogy csak úgy legyél.
Tudni, érteni, érezni fogod, hogy mikor kell lépni, mikor érett meg valami arra, hogy átminősüljön az életedben, és mikor van szüksége arra, hogy energiát, aktív cselekvőerőt kapjon tőled.
Nóri
0 hozzászólás