Őszinteség, igazság, bizalom

Ma megkérdeztem a Chat GP-t, hogy miről írjak, és azt válaszolta: a személyes tapasztalataidról… Hát jó… legyen!😊

Az őszinteség, igazság, bizalom témái most valahogy felszínen vannak, a saját, egyéni életemben mindenképpen, de látom, hogy kollektíven többen végzünk belső munkát ezzel kapcsolatban…

Számomra fontos az őszinteség, mert a tisztaságot képviseli. Ha füllentés, átverés, hazugság keveredik bele, akkor szennyeződik, zavar keletkezik, és mint amikor a gyümölcs egy tűszerű fekete pontban elkezd romlani és elrohad a végén az egész, úgy az őszintétlenségre épülő dolgok is egy idő után összeomlanak, mint egy kártyavár. Hiszen, ha nem a valós, hanem a ferdített, megzavart dolgokra reagálunk, az alapján döntünk, választunk, akkor az félrevihet, innentől kezdve valamelyik építőkocka hibás lesz, és csak idő kérdése, hogy mikor kezd el emiatt megbomlani a szerkezet.

Hiszek abban, hogy ha valami nem tiszta, azt megérezzük, a belső hangunk figyelmeztet. Aztán az már más kérdés, hogy ezekkel a jelekkel mihez is kezdünk: hétköznapi szinten vívjuk a csatákat vele, vagy lenézünk a mélyére.

Amikor ez a téma valamilyen külső körülmény vagy esemény miatt foglalkoztatni kezd minket, akkor teendő lenne vele, mert meg akarja mutatni valamilyen tudatalatti, ösztönös működésünket, és a kioldásnak is eljött az ideje. Rajtunk múlik, hogy ezt meg is tesszük-e.

Az őszinteség nálam szorosan összekapcsolódik az igazsággal. Én azt gondolom, hogy igazság többféle létezik. Van az én igazságom, a mások igazsága, a közös igazságunk, az Igazság törvénye, mint Univerzális törvényünk. Az én igazságom lehet valós, és mellette a másiknak is lehet egy eltérő igazsága, ami az ő szempontjából valódi, sőt, lehet kettőnknek is egy közös igazsága, amiben benne van a mostani, de akár múltbéli történések, helyzetek valósága (mostani életek eseményei, és előző életek kapcsolódásai) is.

Szokták mondani, hogy az „igazság pillanata”, és szerintem az igazságunk valóban adott pillanatban létezik. Bármilyen következő gondolat, érzés, tett, döntés megváltoztathatja.

Ezért szerintem nem mondhatjuk meg, hogy kinek van igaza, mert a saját szempontjából adott pillanatban mindenkinek igaza van. Az őszinteség állapotában pedig az igazság félelem nélkül kommunikálható, illetve a másik fél részéről megérthető, elfogadható, akár megbocsátható, vagy elengedhető.

Miért ragaszkodunk hozzá, hogy az igazság kiderüljön? Miért akarjuk kimondani, vagy kimondatni?

Az igazságot talán sokan azért keressük, mert amikor elbizonytalanodunk, amikor zavart érzünk az éterben, akkor keressük a válaszokat, a bizonyítékokat, hogy az érzékelésünk jó volt, és esetleg nem minden úgy van, ahogyan azt mondták, vagy látszik.

Az igazság megtalálásnak igénye elvezet a bizalom témaköréhez is.

Mert kiben is bízunk, vagy nem bízunk meg ilyenkor? A visszaigazolást lehet, hogy azért keressük, mert magunkban, az érzéseinkben, a megérzéseinkben, az érzékelésünkben nem hiszünk eléggé. Ilyenkor kivetítjük ezt valakire, bevonzunk olyan élethelyzeteket, amik lehetővé teszik, hogy ezt meg is éljük, megtapasztaljuk.

Ugyanakkor, amikor nem bízunk a belső hangunkban, az intuícióinkban, akkor az azt is jelenti, hogy nem hiszünk a Rendező elv létezésében, nincs meg az ősbizalmunk abban, hogy mindennek úgy van helye, ahogy az történik, hogy oka és értelme van annak, ami zajlik, és nem biztos, hogy mindent értenünk, értelmeznünk kell, egyszerűen csak elfogadni, hogy ez most valamiért így a legjobb mindenkinek. És persze dönteni. Úgy, hogy nincs konkrét bizonyíték, logikus magyarázat, egyszerűen választani egy másik, tisztább utat, csak a belső hangunk alapján, és természetesen hagyni, hogy a másik is haladjon tovább az ő választott útján.

A különböző módszerek, technikák általában idáig szoktak eljutni. Azt mondják, ha nem bízol, akkor magadban nem bízol, és a Teremtő/Isten/Mindenség energiája iránti feltétlen elfogadás, bizalom hiányzik belőled. És igen, ez is egy szintje ennek, erre is rezonálhatsz, ez a lépcsőfok is megdolgozandó, oldandó.

De azt gondolom, van másik szint is. Nem előtte, vagy utána, egyszerűen máshol. Ahol megkeressük, hogy mit akar aktuálisan egy hazugság, egy félreérthető helyzet, vagy az igazság elismerésének hiánya számunkra megmutatni.

Én arra jutottam a saját feltárási folyamatom során, hogy azért van szükségem az igazságra, hogy kimondásra kerüljön valami, hogy teret kapjak, helyet kapjak, elismerést, visszaigazolást nyerjek.  

De vajon miért van erre szükségem? És ilyenkor a választ már nem a konkrét helyzet kapcsán kell megkeresnünk, mert általában valami sokkal régebbi és mélyebb történet húzódik mögötte. Belső válaszként erre egy olyan élethelyzet emléke érkezett – ez az én egyéni történetem, a tiéd lehet teljesen más – hogy valamikor, valahol egy fiúgyerek nem kapta meg a méltó helyét a családban, az apa nem ismerte el vér szerinti fiaként, nem vállalta fel, hogy félrement, hogy a feleségét megcsalta és van egy házasságon kívüli gyereke, így a fiút nem tekintették örökösnek, utódnak, a család részének, és így nem kapott meg valamit, ami járt volna neki (elismert helyet, pozíciót, rangot, hatalmat, pénzt, bármit).

Valószínűleg ehhez több élet emléke, lenyomata is kapcsolódik, illetve ilyenkor minden szereplő egyéni története is bekapcsol, hiszen ebben ott van az anya, aki egyedül neveli fel a gyerekét, annak minden nehézségével és azzal a pecséttel, hogy nem él házasságban; ott van a hivalatos feleség, akit megcsaltak, elárultak; ott van az apa a döntésével, a hazugságával, a titokkal, amit rejtegetni kell; és lehet hogy ott van egy testvér, aki csak érzi, vagy tudja is, hogy mást illet, másnak jár az, amivel ő rendelkezik, és titokban attól fél, hogy azt bármikor elvehetik… Különböző életekben tapasztalhatjuk ennek részeit, formáit, és természetesen ebben az életben is megjelenik valamilyen analógiában a történet egy-egy része (meg is jelent nálam több oldala is, hiszen most már intenzíven oldunk, varrunk el mindent). Ezzel a folyamattal rá lehet látni adott sémák mélyebb rétegére, fel lehet őket oldani, le lehet tenni ezeket.

Azért nézzük meg a másik oldalt is: miért vagyunk őszintétlenek?

Sokan azt mondják a hazugságukra, füllentésükre, ferdítésükre, hogy nem akarják a másik felet bántani, félnek, hogy majd mit szól, ezért inkább finomítanak, elfednek, szépítenek. Lehet más jellegű motiváció is, pl. lásd az én fenti történetemet: pénz, hatalom, rang féltése, árulás, stb.

Bármelyik oldalon is vagyunk, minden oldalon ott állunk, hiszen ami én vagyok, az a te tükröd, ami te vagy, az az én tükröm, nincs olyan, hogy valami csak rólam szól, vagy csak a másik félről szól… Egyrészt azt vállaltuk a mostani találkozásunk kapcsán, hogy ezt egymásnak megmutatjuk, mert mindketten nyakig benne vagyunk/voltunk már, és ezáltal segítjük egymásnak a tanulást, a feldolgozást.

Ha gombot nyomnak meg benned, akkor biztos lehetsz benne, hogy álltál már a másik oldalon is, akár ezéletben, de ha nem most, akkor egy másikban, vagy akár több élet során is…

Ezért érdemes megnézni a másik, illetve minden oldal igazságát, motivációját. Lépj bele abba a cipőbe, éld bele magad a helyzetébe, érzéseibe. TE mit csinálnál? Hogyan döntenél azzal a tapasztalattal, tudással, múlttal, történettel, személyiséggel, állapottal, körülményekkel amivel ő rendelkezik? A teljes feloldáshoz szükséges, hogy a másik oldalt is magadba integráld, megértsd, elfogadd, hiszen lehet, hogy valamikor te álltál ott, te élted azt… És ha ezzel megvagy, vizsgáld meg a mostani adott konkrét helyzetet, eseményt és szereplő/ke/t is, hogyan analóg a régi történet a mostanival? Megjelennek-e ugyanazok a minták, érzések, viselkedési formák, amik lehet, hogy nem is voltak indokoltak, érthetőek, mégis működtek, hiszen a háttérben valami teljesen más mozgatta be őket.

Az Univerzum törvényei működnek, és mindig megfelelően rendezik az életet. Mindennek oka van, és szerencsére kaphatunk támogatást és segítséget ahhoz, hogy ha van szándékunk, akkor felismerjük a régi történeteket, amik meghatározzák ezéletbeli viselkedésünket. Sőt, le is tehetjük, el is engedhetjük őket, így megszünhetnek az ehhez tartozó kapcsolatok és élethelyzetek.

Ez az én történetem, nézőpontom, hitem, remélem, segíthet valamit neked is felismerni…

Ha úgy érzed, rezonálsz ezzel és szükséged van kísérőre a felismerésekben, kérj időpontot, várlak szeretettel!

Nóri